A lila éjszaka végén az ezüst furulya visszhangzik
Fel ébredhetsz azonnal ha akarsz,
De ha még csak folytatod az álmod, újra emlékszel majd
Dolgokra mint az oda nemillő szomorúság és megszökött fény
Fogytán az ideje ennek a szívnek, ami nem tud vissza menni, de
Miután észrevette azt, hogy letértél a húrokról, nézd, kitörtek a könnyeid
A sápadt Hold cseppjei énekelnek a megolvadt éjszakának
Az ugráló szürke árnyék, a képzeletbeli moll hangzás
Kinyitod az ablakot a kulccsal és nem látsz semmit
A tiszta szirmok táncra csábítanak téged
Mikor ezt a kezet kinyújtja feléd, közelebb húz majd
Engedd, hogy a búcsú kicsússzon és villogó megszakítást kínáljon.
Még az elpusztíthatatlan bűnöknek is édes illata marad
Boldog vagyok. Ismerni akartam a hangod.
A szív tükrözi a halványuló megérzést
Ez az uralom amiért harcolsz talán megérint téged és, nézd, fájdalmat okoz neked
A sápadt Hold cseppjei énekelnek a megolvadt estének
Az ugráló szürke árnyék, a képzeletbeli moll hangzás
Kinyitod az ablakot a kulccsal és nem látsz semmit
A tiszta szirmok táncra csábítanak téged
Mikor ezt a kezet kinyújtja feléd, közelebb húz majd
Engedd, hogy a búcsú kicsússzon és villogó megszakítást kínáljon.
A sápadt Hold cseppjei énekelnek a megolvadt estének
Az ugráló szürke árnyék, a képzeletbeli moll hangzás
Kinyitod az ablakot a kulccsal és nem látsz semmit
A tiszta szirmok táncra csábítanak téged
Mikor ezt a kezet kinyújtja feléd, közelebb húz majd
Engedd, hogy a búcsú kicsússzon és villogó megszakítást kínáljon.
Egy visszhang mint a köd, az eső leömlik rád szakadatlanul
Ha mezítláb járunk, akkor csak el leszünk felejtődve.
Hát öhm, ezt a gyönyörűséget Tadashi sama írta. Szerintem nagyon szép dal lett, imádom.*-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése