A könnyes szemem mélyén van
A te örökké tartó gyönyörűséged.
"Hova tart a világ?"
Eltűntek eme szavak a régmúlt napjaiból.
Még a fagyos, viharos éjszakákon is,
Folytatom tovább az utam, bár már eltűntél a szemem elől.
Kérlek mondjátok el nekem, óceánt átszelő szelek,
Hogy az imáim átjutnak-e majd az időn.
A homályos horizonton túl,
A mesebeli csillagok alszanak.
"A hajnal mindig eljő az éjszaka után."
A múltbéli bűneim nevetnek.
Megpróbállak megölelni remegve, bizonytalanul,
És felnézek az elérhetetlen üres égre.
Hallom a sötétséget megvilágító harangot,
Ráébresztett, hogy az út hozzád még nagyon hosszú.
Még a fagyos, viharos éjszakákon is,
Folytatom tovább az utam, bár már eltűntél a szemem elől.
Kérlek mondjátok el nekem, óceánt átszelő szelek,
Hogy az imáim átjutnak-e majd az időn.
Még a fagyos, viharos éjszakákon is,
Folytatom tovább az utam, bár már eltűntél a szemem elől.
Kérlek mondjátok el nekem, óceánt átszelő szelek,
Hogy az imáim átjutnak-e majd az időn.
Az imáim majd átjutnak az időn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése