A könnyes szemem mélyén van
A te örökké tartó gyönyörűséged.
"Hova tart a világ?"
Eltűntek eme szavak a régmúlt napjaiból.
Még a fagyos, viharos éjszakákon is,
Folytatom tovább az utam, bár már eltűntél a szemem elől.
Kérlek mondjátok el nekem, óceánt átszelő szelek,
Hogy az imáim átjutnak-e majd az időn.
A homályos horizonton túl,
A mesebeli csillagok alszanak.
"A hajnal mindig eljő az éjszaka után."
A múltbéli bűneim nevetnek.
Megpróbállak megölelni remegve, bizonytalanul,
És felnézek az elérhetetlen üres égre.
Hallom a sötétséget megvilágító harangot,
Ráébresztett, hogy az út hozzád még nagyon hosszú.
Még a fagyos, viharos éjszakákon is,
Folytatom tovább az utam, bár már eltűntél a szemem elől.
Kérlek mondjátok el nekem, óceánt átszelő szelek,
Hogy az imáim átjutnak-e majd az időn.
Még a fagyos, viharos éjszakákon is,
Folytatom tovább az utam, bár már eltűntél a szemem elől.
Kérlek mondjátok el nekem, óceánt átszelő szelek,
Hogy az imáim átjutnak-e majd az időn.
Az imáim majd átjutnak az időn.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lyrics. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lyrics. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 18., szerda
2012. április 14., szombat
Acid Black Cherry - Aitai
Az osztályteremben a kilátás az épületekre nyílt.
A padjaink sorokba voltak rendezve,
Az együtt töltött éveink alatt,
Tanultam egy kicsit angolul,
Kicsit kosarazni, és azt, hogy
Hogy szeressek beléd.
Még akkor is úgy bántál velem mint egy gyerekkel,g akkor
Miután lediplomáztunk, nem igaz?
“Lehet, hogy messzire megyek”, mondtad
Félig nevetve, félig komolyan,
És megöleltél.
Egy téli éjszaka mikor az alacsonyan lévő felhők szétváltak,
Mintha egy álom lett volna,
Meghaltál.
Idén újra elmegyünk a tengerhez,
És együtt megnézünk egy csomó filmet,
Megígérted, nem igaz?
Megígérted nekem, nem igaz?
Látni akarlak…
Egyenesen a part mentén sétálok,
Hirtelen feladom és vissza fordulok.
Teljesen egyedül a tengerparton,
Nem tudván, hogy mérges vagyok, vagy sírni szeretnék,
Egyenesen megyek tovább.
Hirtelen szólít egy hang, felé fordulok.
Ha te voltál Ő,
Ha te voltál az,
Fogd meg a vállam és próbálj erős maradni,
Szidj le és mond, hogy bolond vagyok,
Csókolj meg lágyan,
Mond, hogy ez az egész csak egy rossz tréfa és ölelj meg!
Látni akarlak...
Mond el, hogy ha messzire mész!
Kérlek, ne hagyj egyedül!
Tarts szorosan!
Élj, itt mellettem!
Idén újra elmegyünk a tengerhez,
És együtt megnézünk egy csomó filmet,
Megígérted, nem igaz?
Megígérted nekem, nem igaz?
Látni akarlak…
A padjaink sorokba voltak rendezve,
Az együtt töltött éveink alatt,
Tanultam egy kicsit angolul,
Kicsit kosarazni, és azt, hogy
Hogy szeressek beléd.
Még akkor is úgy bántál velem mint egy gyerekkel,g akkor
Miután lediplomáztunk, nem igaz?
“Lehet, hogy messzire megyek”, mondtad
Félig nevetve, félig komolyan,
És megöleltél.
Egy téli éjszaka mikor az alacsonyan lévő felhők szétváltak,
Mintha egy álom lett volna,
Meghaltál.
Idén újra elmegyünk a tengerhez,
És együtt megnézünk egy csomó filmet,
Megígérted, nem igaz?
Megígérted nekem, nem igaz?
Látni akarlak…
Egyenesen a part mentén sétálok,
Hirtelen feladom és vissza fordulok.
Teljesen egyedül a tengerparton,
Nem tudván, hogy mérges vagyok, vagy sírni szeretnék,
Egyenesen megyek tovább.
Hirtelen szólít egy hang, felé fordulok.
Ha te voltál Ő,
Ha te voltál az,
Fogd meg a vállam és próbálj erős maradni,
Szidj le és mond, hogy bolond vagyok,
Csókolj meg lágyan,
Mond, hogy ez az egész csak egy rossz tréfa és ölelj meg!
Látni akarlak...
Mond el, hogy ha messzire mész!
Kérlek, ne hagyj egyedül!
Tarts szorosan!
Élj, itt mellettem!
Idén újra elmegyünk a tengerhez,
És együtt megnézünk egy csomó filmet,
Megígérted, nem igaz?
Megígérted nekem, nem igaz?
Látni akarlak…
2012. április 9., hétfő
Acid Black Cherry - Fuyu no Maboroshi
A képen nevetsz rám,
Azzal a mosollyal amit annyira szerettem.
Ahogy a november hajnala rám tört,
Elindultál a Mennyország felé..
A hidegtől meggyengülve bedugtam a kezemet az ingembe.
Azért szerettem a telet mert téged boldoggá tett.
A hózápor nem áll el,
A hópelyhek nem tűnnek el a tenyeremből.
Mert a túl szeszélyes útjaink keresztezték egymást.
Reszkető hanggal és remegő kézzel,
Még mindig téged kereslek.
Gyorsan meg kell találjalak,
Mert egy gyáva bőgőmasina vagyok.
Nem talállak sehol,
De a tél illata már elért hozzám.
Bár úgy panaszkodtam mint egy gyerek, hogy "olyan hideg van...",
Szerettem a telet mert beléd kapaszkodhattam...
Nem talállak,
Ettől a fájdalomtól nem tudok aludni.
"Látni akarlak..." Nem bírom elviselni a hiányodat,
Még a legvadabb álmaimban, csendesen sírva sem tudom hátrahagyni ezt az érzést.
Még mindig kereslek.
Ha van Isten,
Ha léteznek csodák,
Ha teljesülhet egy kívánságom,
Had lássalak még egyszer.
Még ha ez csak egy illúzió is, nem számít...
A hózápor nem áll el,
A hópelyhek nem tűnnek el a tenyeremből.
Hiába... nincs hangom.
Még ha ez csak egy álom, nem érdekel, újra látni akarlak.
Gyengéden fel akarom ajánlani neked a melegségem.
Nem talállak,
Ettől a fájdalomtól nem tudok aludni.
"Látni akarlak..." Nem bírom elviselni a hiányodat,
Még a legvadabb álmaimban, csendesen sírva sem tudom hátrahagyni ezt az érzést.
Apránként próbálok tovább lépni,
De nem felejtelek el.
Ha még vannak könnyeim, nem hullajtom el őket,
Mert a szívemben élsz.
Tükröződsz a fehér tájon,
Csak úgy mint a mosolyod azon a napon...
Azzal a mosollyal amit annyira szerettem.
Ahogy a november hajnala rám tört,
Elindultál a Mennyország felé..
A hidegtől meggyengülve bedugtam a kezemet az ingembe.
Azért szerettem a telet mert téged boldoggá tett.
A hózápor nem áll el,
A hópelyhek nem tűnnek el a tenyeremből.
Mert a túl szeszélyes útjaink keresztezték egymást.
Reszkető hanggal és remegő kézzel,
Még mindig téged kereslek.
Gyorsan meg kell találjalak,
Mert egy gyáva bőgőmasina vagyok.
Nem talállak sehol,
De a tél illata már elért hozzám.
Bár úgy panaszkodtam mint egy gyerek, hogy "olyan hideg van...",
Szerettem a telet mert beléd kapaszkodhattam...
Nem talállak,
Ettől a fájdalomtól nem tudok aludni.
"Látni akarlak..." Nem bírom elviselni a hiányodat,
Még a legvadabb álmaimban, csendesen sírva sem tudom hátrahagyni ezt az érzést.
Még mindig kereslek.
Ha van Isten,
Ha léteznek csodák,
Ha teljesülhet egy kívánságom,
Had lássalak még egyszer.
Még ha ez csak egy illúzió is, nem számít...
A hózápor nem áll el,
A hópelyhek nem tűnnek el a tenyeremből.
Hiába... nincs hangom.
Még ha ez csak egy álom, nem érdekel, újra látni akarlak.
Gyengéden fel akarom ajánlani neked a melegségem.
Nem talállak,
Ettől a fájdalomtól nem tudok aludni.
"Látni akarlak..." Nem bírom elviselni a hiányodat,
Még a legvadabb álmaimban, csendesen sírva sem tudom hátrahagyni ezt az érzést.
Apránként próbálok tovább lépni,
De nem felejtelek el.
Ha még vannak könnyeim, nem hullajtom el őket,
Mert a szívemben élsz.
Tükröződsz a fehér tájon,
Csak úgy mint a mosolyod azon a napon...
2012. április 2., hétfő
Plastic Tree - Hello
“Hello.”
Egy kicsivel hajnal előtt megint beszélgettem magammal.
Nézd, még mindig itt a remény a kezemben,
És ez nem csak csillagpor.
Elszunyókálni és felébredni.
“Viszlát; még látjuk egymást”
Meg próbáltam ezt a két kifejezést együtt használni.
Ha folytathattam volna az álmomat, akkor egy lágy dallá változott volna,
Melyet lágyan hallgathattam volna.
Mikor megdörzsöltem a fáradt szemeimet, hirtelen ma lett,
Valahogy, úgy érzem elfelejtettem (az álmot).
Szólítottam a nevedet; Szólítottam a nevedet.
Imádkoztam, hogy ez a szomorúság tűnjön el,
De az imám nem hallgattatott meg.
A Holdon akarok kórházban lenni,
Mert a holnap hamarosan elhalványul.
Ha folytathattam volna az álmomat, akkor egy lágy dallá változott volna,
Melyet lágyan hallgathattam volna.
Mikor megdörzsöltem a fáradt szemeimet, hirtelen ma lett,
Valahogy, úgy érzem elfelejtettem (az álmot).
Szólítottam a nevedet; Szólítottam a nevedet.
Ha folytathattam volna az álmomat, akkor egy lágy dallá változott volna,
Melyet lágyan hallgathattam volna.
Mikor megdörzsöltem a fáradt szemeimet, hirtelen ma lett,
Valahogy, úgy érzem elfelejtettem (az álmot).
Szólítottam a nevedet; Szólítottam a nevedet.
Egy kicsivel hajnal előtt megint beszélgettem magammal.
Nézd, még mindig itt a remény a kezemben,
És ez nem csak csillagpor.
Elszunyókálni és felébredni.
“Viszlát; még látjuk egymást”
Meg próbáltam ezt a két kifejezést együtt használni.
Ha folytathattam volna az álmomat, akkor egy lágy dallá változott volna,
Melyet lágyan hallgathattam volna.
Mikor megdörzsöltem a fáradt szemeimet, hirtelen ma lett,
Valahogy, úgy érzem elfelejtettem (az álmot).
Szólítottam a nevedet; Szólítottam a nevedet.
Imádkoztam, hogy ez a szomorúság tűnjön el,
De az imám nem hallgattatott meg.
A Holdon akarok kórházban lenni,
Mert a holnap hamarosan elhalványul.
Ha folytathattam volna az álmomat, akkor egy lágy dallá változott volna,
Melyet lágyan hallgathattam volna.
Mikor megdörzsöltem a fáradt szemeimet, hirtelen ma lett,
Valahogy, úgy érzem elfelejtettem (az álmot).
Szólítottam a nevedet; Szólítottam a nevedet.
Ha folytathattam volna az álmomat, akkor egy lágy dallá változott volna,
Melyet lágyan hallgathattam volna.
Mikor megdörzsöltem a fáradt szemeimet, hirtelen ma lett,
Valahogy, úgy érzem elfelejtettem (az álmot).
Szólítottam a nevedet; Szólítottam a nevedet.
2012. március 20., kedd
LM.C - Ah Hah!
A kedvtelenül töltött mindennapok tele vannak kiábrándító valósággal,
Rajzolsz egy ostobán hatalmas álmot mint egy grafitit,
A változó 'nullát' a jövő térképén.
Szóval, csak nevess nonszensz, ne szomorkodj, nem nagy ügy,
Gyűlölsz és itt akarsz hagyni, de figyelj!
Mond, hogy “Minden szuper lesz” - nevess - Ah Hah
A hétköznapi örömökből nincs kiút, ahogy a bánatból sincs.
Gyűjtsük össze együtt minden egyes üzenetét ennek a métagalaxisnak, és
Keressük meg azt a lélegzetelállító, rejtett dallamot.
Szóval, csak énekelj torkod szakadtából és ne törődj semmivel,
Ne légy türelmetlen.
Rajzolsz egy ostobán hatalmas álmot mint egy grafitit,
A változó 'nullát' a jövő térképén.
Szóval, csak nevess nonszensz, ne szomorkodj, nem nagy ügy,
Gyűlölsz és itt akarsz hagyni, de figyelj!
Mond, hogy “Minden szuper lesz” - nevess - Ah Hah
A hétköznapi örömökből nincs kiút, ahogy a bánatból sincs.
Gyűjtsük össze együtt minden egyes üzenetét ennek a métagalaxisnak, és
Keressük meg azt a lélegzetelállító, rejtett dallamot.
Szóval, csak énekelj torkod szakadtából és ne törődj semmivel,
Ne légy türelmetlen.
Minden nap, még ha életed legrosszabb pillanatával állsz is szemben,
Mond “Csak szeretnék a legboldogabb lenni” - mintha észre se vennéd - Mond Hoo!
Néha mikor szeretnél önző lenni - Légy erős!! Légy Pop!!
A távoli napok kék ege nem elégít ki, szúrd át a felhőt fentről a tekinteteddel és nézz át a másik oldalára.
Szóval, csak nevess nonszensz, ne szomorkodj, nem nagy ügy,
Gyűlölsz és itt akarsz hagyni mindent, de figyelj!
Mond , hogy “Minden szuper lesz” - nevess - Ah Hah
Szóval, csak énekelj torkod szakadtából és ne törődj semmivel,
Ne légy türelmetlen.
Mond “Csak szeretnék a legboldogabb lenni” - mintha észre se vennéd - Mond Hoo!
Néha mikor szeretnél önző lenni - Légy erős!! Légy Pop!!
A távoli napok kék ege nem elégít ki, szúrd át a felhőt fentről a tekinteteddel és nézz át a másik oldalára.
Szóval, csak nevess nonszensz, ne szomorkodj, nem nagy ügy,
Gyűlölsz és itt akarsz hagyni mindent, de figyelj!
Mond , hogy “Minden szuper lesz” - nevess - Ah Hah
Szóval, csak énekelj torkod szakadtából és ne törődj semmivel,
Ne légy türelmetlen.
Minden nap, még ha életed legrosszabb pillanatával állsz is szemben,
Mond “Csak szeretnék a legboldogabb lenni” - Nevess csak, rajta! Minden rendben!
Mond “Csak szeretnék a legboldogabb lenni” - Nevess csak, rajta! Minden rendben!
2012. március 12., hétfő
Fordítások~
Háró!! *-*
Huh jó rég írtam utoljára pedig lenne mit mesélni bőven..de most nem ez a lényeg. Na tehát, fordítottam pár LM.C számot amit Kael rá égette a PV-kre gyönyörűen.
1. The Love Song
2. Super Duper Galaxy
3. Let me Crazy!
Nos, hát egyenlőre ennyi. Remélem azért tetszik. :D
BaiBai~
2012. január 21., szombat
LM.C - Days
A sekélyes álmokon túl vannak az igaz álmok, amikből nem tudok felébredni,
Azonban az óra felgyorsuló mutatói lehagytak minket.
Tárd ki a karod az átható szélben,
A homályos, monoton jövő is életteli sorssá változik.
Bár késő van már mindenhez, sok jót cselekedtünk.
A fontos dolgok mellettem vannak, valami biztosan történik majd.
Ha a problémára nincs válasz, nem tudok igennel vagy nemmel felelni.
Még mindig homályos, még mindig bizonytalan, még mindig kerülő utat teszünk.
Kerülöm az elhaladó emberek hullámát mert a te kezedet fogom.
Nem vagyunk sötétben de ha ott lennénk nem félnék.
“Valami amit nem tudok megvédeni” és más panaszok, de sokszor kiálltunk a helyes dolgok mellett.
A fontos dolgok mellettem vannak, szóval valami történik majd, biztosan.
Bár késő van már mindenhez, sok jót cselekedtünk.
A fontos dolgok mellettem vannak, valami biztosan történik majd.
“Valami amit nem tudok megvédeni” és más panaszok, de sokszor kiálltunk a helyes dolgok mellet.
A fontos dolgok mellettem vannak, szóval valami történik majd, biztosan..
2012. január 19., csütörtök
Heidi. - Utakata (Houmatsu)
Ah, ez a csodálatos világ,
Utálom teljes szívemből.
Ah, ha élvezném ezt a pillanatot..
Mit jelent a létezésem?
Ha a hangom elér hozzád,
Ha hallod a hangom,
Csak egy dolgot szeretnék mondani neked,
Szóval ne mondj semmi szomorút.
A boldogság amit mindenki remél,
Olyan mint egy makulátlan, tiszta és napsütötte délelőtt.
Miért szépek az emberek? miért csúnyák?
Mi lakozik a szívemben?
A válaszra majd fény derül egy nap, de most csak a mának kell élnem.
Majd megpróbálom elfogadni.
Ah, ebben a csodálatos világban,
Feláldozok mindent.
Ah, ha az élet mulandóan szertefoszlik,
Ünnepeljük azt, hogy megszülettünk.
Egy illúzióban fuldokló bolond vagyok.
Bár ezt a kezdetektől tudom,
De a szívem mindennap reszketett a félelemtől.
Nem habozok félre dobni,
A régen csökönyösen megfogadott álmot.
Mondhatom azt, hogy életben maradtam?
Miért ragyognak az emberek? és miért alszanak ki,
Egy rövid, múló pillanat alatt?
Szóval elfogadjuk,
hogy most ezzel a korlátozott reménnyel is elégedettnek kell lennünk?
Miért szépek az emberek? miért csúnyák?
Mi lakozik a szívemben?
A válaszra majd fény derül egy nap, de most csak a mának kell élnem.
Majd megpróbálom elfogadni.
Miért ragyognak az emberek? és miért alszanak ki,
Egy rövid, múló pillanat alatt?
Szóval elfogadjuk,
hogy most ezzel a korlátozott reménnyel is elégedettnek kell lennünk?
2012. január 17., kedd
Heidi - Sentimental
Van valami amin mindig sokat gondolkodtam
Ez kinek a dala?
Miért élünk?
Miért halunk meg?
Majd elvesztettem mindent,
A szívem teljesen összetört
És mikor lassacskán, fokozatosan a lábamra álltam
Az egyetlen reményembe kapaszkodtam
"Ölj meg"
Ez kinek a dala?
Miért élünk?
Miért halunk meg?
Majd elvesztettem mindent,
A szívem teljesen összetört
És mikor lassacskán, fokozatosan a lábamra álltam
Az egyetlen reményembe kapaszkodtam
"Ölj meg"
Énekelni fogok vele
Nem vagyok szomorú
Énekelni fogok neki
És nem vagyok magányos sem. [2x]
Erősebb lettem,
Mióta úgy döntöttem, hogy nem sírok többé?
Csak még egyszer, csak még egy kicsit
"Maradj velem"
Énekelni fogok vele,
Nem vagyok szomorú
Énekelni fogok neki,
És nem vagyok magányos sem. [5x]
2011. december 25., vasárnap
Plastic Tree - Aria
A lehulló csillagok esőjét megérintettem a kitárt ujjhegyeimmel
És mikor a lábamra estek piszkos vízzé változtak.
Nézd, becsukom a szemem,
És ha a kívánságom beteljesül a Föld majd kivirágzik.
A különválás ideje eltelt és teljesen egyedül maradtam a csendben.
Olyan könnyű lettem a láz miatt, hogy egy sóhaj felemelt a levegőbe.
Nem tettem cserébe semmit ezért lehúzott a hazugságok által
Belül a mellkasom ragyog a vágyaimmal, hogy be kellene zárnom őket.
Az éjszaka megy körbe, körbe és hamarosan elfogom felejteni még a fájdalmat is.
A lehulló csillagok esőjét megérintettem a kitárt ujjhegyeimmel
És mikor a lábamra estek piszkos vízzé változtak.
Nézd, becsukom a szemem
És ha a kívánságom beteljesül a Föld majd kivirágzik.
Holnap nem teszek majd semmit, csak álmodok és magam mögött hagyom a tegnapot
Kíváncsi vagyok, hogy ha tudtam volna, hogy te valahol máshol mosolyogsz, sajnáltam volna?
A remegő, imbolygó tavaszi szél elkapja az összes nyomot
A távoli Hold, az érzelmek felépülése, és én csak az ég után sóvárgok
És mikor lehajtom a fejem szégyenemben, és a szívem majd halkan elveszíti alakját.
Nézd, becsukom a szemem
És ha a kívánságom beteljesül a Föld majd kivirágzik.
Egy angyal kezében a hiányzó évszakok vonzzák egymást.
Röviden egymás szemébe néztünk, de már elmúlt
A lehulló csillagok esőjét megérintettem a kitárt ujjhegyeimmel
És mikor a lábamra estek piszkos vízzé változtak.
Nézd, becsukom a szemem,
Az éjszakai égbolt ragyog majd a csillagokkal
Nézd, becsukom a szemem
És ha a kívánságom beteljesül a Föld majd kivirágzik.
2011. december 13., kedd
Hide - Tell me
Még ha szembe is nézek briliáns széllel,
Nem fog elmenni, magamra nézek.
Eljövök hozzád, anélkül, hogy látnál,
De a kilétemre fény derült.
A testem táncol az illúzióban,
A némajáték a szívem ellentéte.
Eltemetem a kinyíló sebeket,
A saját érdekemben.
Mondd el, valaki mondja el, kérlek mondd el.
Akkor is ha nem hallhatom.
Mondd el, valaki mondja el, kérlek mondd el.
A hangod még nem ért el hozzám.
Csak egy torz szerelmet is keresek,
És a jelentéktelen, választalan szerelmet hajszolom.
A hangom megy előre,
Míg hamu nem leszek és nem hallhatom többé.
Mondd el, valaki mondja el, kérlek mondd el.
Ki az aki becsukja a szemem?
Mondd el, valaki mondja el, kérlek mondd el.
Láthatlak a lehunyt szemeimmel?
Mondd el, valaki mondja el, kérlek mondd el.
Benned láthatom magam?
Mondd el, valaki mondja el, kérlek mondd el.
Nem látom sajátmagam.
Mondd el, valaki mondja el, kérlek mondd el.
Még ha a szavak nem is hallhatóak
Mondd el, valaki mondja el, kérlek mondd el.
A hangod még nem ért el hozzám
Szól a dalom nekem.
Szól a dalom neked.
Szól a dalom nekem.
Szól a dalom neked.
Tegnap vagyis ma volt Hide sama születés napja. Szavakkal nem tudom kifejezni a hálám felé. Köszönöm, hogy élt és olyanokat tett ami megváltoztatott mindent. A szívem megszakad ha belegondolok mi mindent adhatott volna még a világnak és nagyon, de nagyon sajnálom, hogy elment tőlünk..de tudom, hogy jobb helyen van és ez az egyetlen vigaszom. お誕生日おめでとう Hidesama!!
2011. augusztus 21., vasárnap
Plastic Tree - Replay
Ez az utolsó kör az óriáskeréken————.
Te és én lebegünk az éjszakában,
A csillagos éjszakai ég és a kivilágított város panorámája közt.
A melegség a jobb kezemben,
Egy nap majd valaki mást fog megvilágítani.
A ritmus kezd gyorsulni,
A szívem kiáltja a neved.
A szívem kiáltja a neved.
Kíváncsi vagyok, hogy anélkül, hogy cselekednénk,
Milyen varázslat által láthatjuk majd újra egymást?
Milyen varázslat által láthatjuk majd újra egymást?
Sajnálom,köszönöm, viszlát,
Csak szavak amiket nem akartam kimondani, de úgy látszik most ki jönnek.
A jövő távolsága nehezedik a szívemre.
Az örökkévalóság olyan mint tíz perc. Ilyen érzés ez.
Az örökkévalóság olyan mint tíz perc. Ilyen érzés ez.
Forog, forog, nézd, mi ketten keressük a fényt az éjszaka sötétségében.
Vágy, szeretet, az érzések a mellkasomban szörnyen fájdalmasak.
A halott éjszakában, a megállt óriás kerék————.
Felvettem a rég elfeledett dolgokat.
Felvettem a rég elfeledett dolgokat.
Azonnal száradó ragasztó könnyek,
Rögzítik a nyílt sebeimet.
Ah, ez az. Én ilyen ember voltam.
Mielőtt találkoztam veled utáltam magam.
Szóval a mellkasom legmélyéről,
Kiáltom a neved.
Forog, forog, a szívem keres téged az éjszaka sötétségében.
Vágy, szeretet, mielőtt észrevettem volna a fény eltűnt.
Nincs szükségem megbízhatóságra.
Kivonom a szomorúságot a könnyekből.
Ez így van rendjén. Ez még így is én voltam
Az üres jobb tenyeremben,
A megmaradt melegség felkavarodik.
Lehunyt szemhéjak. Az emlékeim halványak.
A ragyogó csillagok közti űrnek éneklek.
A ragyogó csillagok közti űrnek éneklek.
A ritmus 100 éven keresztül visszhangzik és a hang elér.
Körbe és körbe, rád gondolok.
Egytől egyig elfelejtettem (az emlékeket)
Forog, forog, a nap mikor keresztül lebegtünk az éjszakán————.
Ah, még mindig minden ugyan olyan,
A reggel mindig eljön.
A reggel mindig eljön.
Piros. Kék. Álmok. Hazugságok. A változó ég.
Hazatérés. Az első vonat. Napfény. Az ablak.
A ragyogó világ csak megy tovább.
Már integetnem kell.
Ez a búcsú---
2011. augusztus 19., péntek
Plastic Tree - Yuki hotaru
“Az eső néha hó.”
“A szerelem néha hazugság”
Fáj remélni?
Egyszer csak meginogsz és közelít felém az arcod.
És a kitárt karom nem ér el téged.
“A szerelem néha hazugság”
Tél van Tokyoban,
Hidegebb, mint amit az előrejelzés mondott.
Még mindig nem kaptak rajta, hogy úgy teszek mintha magamnak énekelnék.
Itt vagyok, és bizonyítékot keresek arra, hogy együtt voltunk.
Előbukkanó sóhajok, amelyekben minden gondolatom be van zárva,
Lassan eszembe jutnak.
Mielőtt lehullik a hó látni akarlak,
Mikor lehunyom a szemem látlak sírni.
Mint a szentjánosbogár a sötétben,
Ragyogsz s egy nap majd eltűnsz.
Érzékeny a hidegre.
Valahol az esőt nézed,
Töredező mosollyal.
Szomorú felejteni?Fáj remélni?
Biztos, hogy holnapra fehér lesz az egész város.
Egyszer csak meginogsz és közelít felém az arcod.
Most már minden magányos és hideg..
A tél finomítja a lelket.
Valahányszor lehunyom a szemem futok utánad.
A szentjánosbogár táncol lent a sötétben,
Nyomasztóan gyönyörű.
Mielőtt lehullik a hó látni akarlak,
Mikor lehunyom a szemem látlak sírni.
Mint a szentjánosbogár a sötétben,
Ragyogsz s egy nap majd eltűnsz.
És így az eső hóvá változik.
Még ha a emlékek túlcsordulnak, akkor is fagyottak.
A hangom nem tud eljutni hozzád,És a kitárt karom nem ér el téged.
Örökre...
Örökre...
Megjegyzem, hogy mivel a japán tudásom még elég gyenge ezért angolról fordítottam, és ha legközelebb is rám jön a Plastic Tree fangörcs akkor is angolról tudok csak fordítani =/
Nem tudom, hogy vannak vele mások de szerintem ez a zene több mint gyönyörű. <3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)