Ez az utolsó kör az óriáskeréken————.
Te és én lebegünk az éjszakában,
A csillagos éjszakai ég és a kivilágított város panorámája közt.
A melegség a jobb kezemben,
Egy nap majd valaki mást fog megvilágítani.
A ritmus kezd gyorsulni,
A szívem kiáltja a neved.
A szívem kiáltja a neved.
Kíváncsi vagyok, hogy anélkül, hogy cselekednénk,
Milyen varázslat által láthatjuk majd újra egymást?
Milyen varázslat által láthatjuk majd újra egymást?
Sajnálom,köszönöm, viszlát,
Csak szavak amiket nem akartam kimondani, de úgy látszik most ki jönnek.
A jövő távolsága nehezedik a szívemre.
Az örökkévalóság olyan mint tíz perc. Ilyen érzés ez.
Az örökkévalóság olyan mint tíz perc. Ilyen érzés ez.
Forog, forog, nézd, mi ketten keressük a fényt az éjszaka sötétségében.
Vágy, szeretet, az érzések a mellkasomban szörnyen fájdalmasak.
A halott éjszakában, a megállt óriás kerék————.
Felvettem a rég elfeledett dolgokat.
Felvettem a rég elfeledett dolgokat.
Azonnal száradó ragasztó könnyek,
Rögzítik a nyílt sebeimet.
Ah, ez az. Én ilyen ember voltam.
Mielőtt találkoztam veled utáltam magam.
Szóval a mellkasom legmélyéről,
Kiáltom a neved.
Forog, forog, a szívem keres téged az éjszaka sötétségében.
Vágy, szeretet, mielőtt észrevettem volna a fény eltűnt.
Nincs szükségem megbízhatóságra.
Kivonom a szomorúságot a könnyekből.
Ez így van rendjén. Ez még így is én voltam
Az üres jobb tenyeremben,
A megmaradt melegség felkavarodik.
Lehunyt szemhéjak. Az emlékeim halványak.
A ragyogó csillagok közti űrnek éneklek.
A ragyogó csillagok közti űrnek éneklek.
A ritmus 100 éven keresztül visszhangzik és a hang elér.
Körbe és körbe, rád gondolok.
Egytől egyig elfelejtettem (az emlékeket)
Forog, forog, a nap mikor keresztül lebegtünk az éjszakán————.
Ah, még mindig minden ugyan olyan,
A reggel mindig eljön.
A reggel mindig eljön.
Piros. Kék. Álmok. Hazugságok. A változó ég.
Hazatérés. Az első vonat. Napfény. Az ablak.
A ragyogó világ csak megy tovább.
Már integetnem kell.
Ez a búcsú---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése