2011. augusztus 22., hétfő

Plastic Tree - Melancholic

A Nap melankolikus sugarakkal van teli,
Egy őrült déli álom nyáron.
Az érzés amit ki szeretnék fejezni,
A szerelem amit át szeretnék adni,
Most felszakadt és komoly sérülést okozott.

Hiányoznak az öntudatlan érzések,
A kabócák hangja megtöri a csendet.
Feláldozva a valóságnak, kíváncsi vagyok, hogy a kitárt karom vajon képes-e elérni a jövőt?

Valamiért a könnyeim elkezdtek hullani.
Lehunytam a szemhéjam és téged kerestelek.
Úgy tűnik minden elfog tűnni ha a könnyeim felszáradnak.
Elkezdett esni az eső. Elkezdett esni az eső.

Rothadó, halványuló Hold a melankolikus éjszakában,
Zihálok egy nyugtalan álom miatt.
Elviselhetetlen kétségbeesés,
Túl sok kívánság van a kezemben.

A csalódás amit nem értek, az az univerzum közepe.
Briliáns nevetés a távolban,
A Pillanatnyi tűzijáték eltűnik,
A kívánságaimat magával ragadta a szél, vajon kivirágoznak majd valahol?

Valamiért a könnyeim elkezdtek hullani.
Lehunytam a szemhéjam és téged kerestelek.
Úgy tűnik minden elfog tűnni ha a könnyeim felszáradnak.
Elkezdett esni az eső. Elkezdett esni az eső.

A nap mikor szórakoztunk a napfényben,
Most messze van a feledés földjén.
Ha jól emlékszem, a fényben a kitárt karom elérte a jövőt.

Valamiért a könnyeim elkezdtek hullani.
Lehunytam a szemhéjam és téged kerestelek.
Úgy tűnik minden elfog tűnni ha a könnyeim felszáradnak.

Szakítás, egymás elveszítése, felgyorsulunk és lemerülünk.
Ha megfelejtkezem magamról,
Ha megfelejtkezem az időről,
Akkor egy nap majd a fájdalom is megváltozik.

Az eső elkezdett esni. Az eső elkezdett esni.
Elmos az eső.
Elmos az eső.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése