Plastic Tree - Spica

A csillagnak két része volt,
De egy néven szólították őket.

Természetesen ezt tőled hallottam.

Mintha az éj elutasítaná őket,
Mert túl fényesek.

Színes fények díszítik Tokyo-t.

Felfedeztem az éjszakai eget

Hé, hogy kerültem ide?

Minden ok feléd vezet.

Hé, most, hogy különváltunk a csillagfényben,
Kéz a kézben még mindig összekapcsolódva.
A csillag amit elneveztünk utat mutat nekünk az elérhetetlen jövőhöz.

Mindig egymás mellet, csak mi ketten, fehér Spica*

Az elválaszthatatlan szerelem darabjaira bomlott.

A válasz mindenkinek ugyan az.

Nézni a Holdat a dombtetőről,

Az Univerzum mentén,
És felkiáltani mint egy macska.

Mennyi idő van még hajnalig?
És utána milyen messze mész el?

Ne hazudj nekem,

Ne tűnj el.

A csillagok fénye még mindig össze tud kötni minket az elfelejtett érzésekkel.

A csillag amit elneveztünk ragyogni fog a rejtett jövőre.

Mindig egymás mellet, csak mi ketten, fehér Spica.

Hé, most, hogy különváltunk a csillagfényben,
Kéz a kézben még mindig összekapcsolódva.
A csillag amit átneveztünk utat mutat nekünk az elérhetetlen jövőhöz.

Mindig egymás mellet, csak mi ketten, fehér Spica.

A csillagok fénye még mindig össze tud kötni minket az elfelejtett érzésekkel.
A csillag amit elneveztünk ragyogni fog a rejtett jövőre.

Mindig egymás mellet, csak mi ketten, fehér Spica.

Gyengéden, gyengéden, hallottam a hangot.

Szomorúan, szomorúan, a könnyek lehullnak.

Vágyakozás, vágyakozás a szívemben.

Nem találkozhatunk többé.

Látni akarlak, csak még egyszer...

Innen nézve, nagyon messze látom magunkat.

Láttam a múltat és a jövőt..

 

*Spica = A szűz csillagkép legfényesebb csillagának elnevezése.

Plastic Tree - Ai yori aoku

Mintha felvennék egy lóherét, utolsó nap---
Egy kis ideig elengedjük egymás kezét.
Szerezzünk annyi emléket amennyit csak tudunk,
Szükségünk van rá ebben a megbízhatatlan világban.

Szóval nem vagyunk törölve, és nem fogunk törölni.
Majd újra színezünk mindent.

A mi szívünk, szívünk, szívünk kékebb az indigónál,
Könnyeink pótlását keressük, keressük, keressük,
Elfolyik, az ég arannyá változik, változik, változik,
A szemeinkkel nem láthatjuk a szívet, nevetünk, nevetünk, nevetünk


Sétálunk a rózsa sorok alatt, elveszett napok---
Csináljunk valamit amit az angyalok nem tudnak.
Remélem a dolgok amik előttünk vannak az minden,
Azt hiszem, egy kicsit kedvesebbé válhatok.

Szóval nem ébredünk fel, és nem vesszük észre,
Ki színezzük a dolgokat csomó időn át.

A mi szívünk, szívünk, szívünk kékebb az indigónál,
Könnyeink pótlását keressük, keressük, keressük,
Elfolyik és az ég arannyá változik, változik, változik,
A szemeinkkel nem láthatjuk a szívet, nevetünk, nevetünk, nevetünk

Mert mi nem ismerjük, nem ismerhetjük egymást.
Futunk ahogy megijedünk a sötétségtől.
Szóval nem vagyunk törölve, és nem fogunk törölni.
Majd újra színezünk mindent.

A mi szívünk, szívünk, szívünk kékebb az indigónál,
Könnyeink pótlását keressük, keressük, keressük,
A világ amit csók közben láttam, forog, forog, forog,
Ahogy az örvénylő égbe esünk, olvadunk,olvadunk, olvadunk.

A kéket kékebbre színezzük mint az indigó.
A kéket kékebbre színezzük mint az indigó.
Szeretem az okos embereket, és a szép embereket.




Hát, elég furcsa szövege van, és elnézést ha hülyén hangzik, de így jött ki..azt hiszem. ><

Plastic Tree - Aoi tori

Ez az a bizonyos gyönyörű és tiszta nap mikor a kék madár is repül.
Képtelen ránk találni, az Isten nevet.
Felnézünk az ágak közt és az ég olyan mint a puzzle.
Melyek azok a szavak, amik örökre hozzám láncolnak?

A szél erősen fúj, és mi nevetünk,

Mintha tudnánk repülni.

A rengeteg fény közepette, miért van az, hogy biztosan szétesünk?
A szenvedés körülfont kúszónövénye, én csak megyek tovább,

Csak megyek tovább, öntudatlanul.

A mi gyenge kis napfény darabkánkat, a kísértetiesen áttetsző nap,
Tükrözi és a sötétség egy pontjává válik.

A halvány zaj,
Elrejtem a fülem a szívem mélyébe.

Azóta már biztosan mindketten elfelejtettük egymást,

De miért visszhangzik a hangod még mindig?

A szenvedés körülfont kúszónövénye, innen

Innen fogom elérni.

Az eső esett.

Ahogy felfelé bámultam, úgy éreztem, hogy mi zuhantunk már az ég felé...

A rengeteg fény közepette, miért van az, hogy biztosan szétesünk?

A szenvedés körülfont szőlője, én csak megyek tovább.

Csak megyek tovább.

És tudom, hogy te ezt sohasem fogod megérteni,

Hiába ragadom meg a kezed, te még mindig olyan messze vagy.

Az égnek ez a fonala, a szenvedés szőlője,

Eltemet minket, eltemet minket ebbe a túlcsorduló fényességbe.

Ez az a bizonyos gyönyörű és tiszta nap mikor a kék madár is repül.

Plastic Tree - Mizuiro Girlfriend

Becsuktam a műanyag virágos esernyőm,

Az eső utáni égbolt,

Nagyon csodás.

Bárcsak látnád te is.

Az esti eső megáll és a kabóca csiripel.

A lázam emelkedik.

Víz színű barátnő,

Eső színű barátnő.

Mindig csak fájdalmas könnyek..
Csillogó villanások,
Imbolygó lengések,
El kellene fogadnod.

Váratlanul, egy figyelmes megjegyzés,

Elragad a meglepetés.

Ez nem csak az én tudatalatti képzelgésem.

Ez tényleg a szerelem betegsége.

Egy langyos csepp lepereg,

Sírok a hazugságaid felett.

Víz színű barátnő,

Eső színű barátnő.

Mindig csak fájdalmas könnyek..

Sóvárgó vágy,
A sóvárgás elhalványul az éjszakába,
S összhangba kerül a gondolataimmal.

A lázam emelkedik. A vérem kezd sűrűvé válni.

Víz színű barátnő,

Eső színű barátnő.

Egy nap visszatér a könnyed az égboltra.

Csillogó villanások,
Imbolygó lengések,
El kellene fogadnod.
Szivárvány színű barátnő,

Álom színű barátnő.

A mosolyod átszeli a szivárványt és rám talál.

Plastic Tree - Melancholic

A Nap melankolikus sugarakkal van teli,

Egy őrült déli álom nyáron.

Az érzés amit ki szeretnék fejezni,

A szerelem amit át szeretnék adni,
Most felszakadt és komoly sérülést okozott.

Hiányoznak az öntudatlan érzések,
A kabócák hangja megtöri a csendet.

Feláldozva a valóságnak, kíváncsi vagyok, hogy a kitárt karom vajon képes-e elérni a jövőt?

Valamiért a könnyeim elkezdtek hullani.

Lehunytam a szemhéjam és téged kerestelek.

Úgy tűnik minden elfog tűnni ha a könnyeim felszáradnak.

Elkezdett esni az eső. Elkezdett esni az eső.

Rothadó, halványuló Hold a melankolikus éjszakában,

Zihálok egy nyugtalan álom miatt.
Elviselhetetlen kétségbeesés,
Túl sok kívánság van a kezemben.

A csalódás amit nem értek, az az univerzum közepe.
Briliáns nevetés a távolban,

A Pillanatnyi tűzijáték eltűnik,

A kívánságaimat magával ragadta a szél, vajon kivirágoznak majd valahol?

Valamiért a könnyeim elkezdtek hullani.

Lehunytam a szemhéjam és téged kerestelek.

Úgy tűnik minden elfog tűnni ha a könnyeim felszáradnak.

Elkezdett esni az eső. Elkezdett esni az eső.

A nap mikor szórakoztunk a napfényben,

Most messze van a feledés földjén.

Ha jól emlékszem, a fényben a kitárt karom elérte a jövőt.

Valamiért a könnyeim elkezdtek hullani.

Lehunytam a szemhéjam és téged kerestelek.

Úgy tűnik minden elfog tűnni ha a könnyeim felszáradnak.

Szakítás, egymás elveszítése, felgyorsulunk és lemerülünk.
Ha megfelejtkezem magamról,

Ha megfelejtkezem az időről,

Akkor egy nap majd a fájdalom is megváltozik.

Az eső elkezdett esni. Az eső elkezdett esni.

Elmos az eső.

Elmos az eső.

With melancholic sunshine the sun is full..'

Abayo minna ^.^

 

Hát mivel unalmas nap volt a mai gondoltam lefoglalom  magam picit. Szóval próbáltam ki "dekorálni" az angol és az olasz(vagy még nem döntöttem el milyen) füzetemet. Aah olyan melankolikus hangulatom van nekem is..:| na mind1 itt vannak a füzetek :

Tudom, hogy nem a legjobbak, de sosem tudtam szépen rajzolni. Jah, a pura-s füzin az középen ott Nekozirushi akar lenni a másik kettő meg Arimura-san xDD