Mintha felvennék egy lóherét, utolsó nap---
Egy kis ideig elengedjük egymás kezét.
Szerezzünk annyi emléket amennyit csak tudunk,
Szükségünk van rá ebben a megbízhatatlan világban.
Szóval nem vagyunk törölve, és nem fogunk törölni.
Majd újra színezünk mindent.
A mi szívünk, szívünk, szívünk kékebb az indigónál,
Könnyeink pótlását keressük, keressük, keressük,
Elfolyik, az ég arannyá változik, változik, változik,
A szemeinkkel nem láthatjuk a szívet, nevetünk, nevetünk, nevetünk
Sétálunk a rózsa sorok alatt, elveszett napok---
Csináljunk valamit amit az angyalok nem tudnak.
Remélem a dolgok amik előttünk vannak az minden,
Azt hiszem, egy kicsit kedvesebbé válhatok.
Szóval nem ébredünk fel, és nem vesszük észre,
Ki színezzük a dolgokat csomó időn át.
A mi szívünk, szívünk, szívünk kékebb az indigónál,
Könnyeink pótlását keressük, keressük, keressük,
Elfolyik és az ég arannyá változik, változik, változik,
A szemeinkkel nem láthatjuk a szívet, nevetünk, nevetünk, nevetünk
Mert mi nem ismerjük, nem ismerhetjük egymást.
Futunk ahogy megijedünk a sötétségtől.
Szóval nem vagyunk törölve, és nem fogunk törölni.
Majd újra színezünk mindent.
A mi szívünk, szívünk, szívünk kékebb az indigónál,
Könnyeink pótlását keressük, keressük, keressük,
A világ amit csók közben láttam, forog, forog, forog,
Ahogy az örvénylő égbe esünk, olvadunk,olvadunk, olvadunk.
A kéket kékebbre színezzük mint az indigó.
A kéket kékebbre színezzük mint az indigó.
Szeretem az okos embereket, és a szép embereket.
Hát, elég furcsa szövege van, és elnézést ha hülyén hangzik, de így jött ki..azt hiszem. ><
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése