“A szerelem néha hazugság”
Tél van Tokyoban,
Hidegebb, mint amit az előrejelzés mondott.
Még mindig nem kaptak rajta, hogy úgy teszek mintha magamnak énekelnék.
Itt vagyok, és bizonyítékot keresek arra, hogy együtt voltunk.
Előbukkanó sóhajok, amelyekben minden gondolatom be van zárva,
Lassan eszembe jutnak.
Mielőtt lehullik a hó látni akarlak,
Mikor lehunyom a szemem látlak sírni.
Mint a szentjánosbogár a sötétben,
Ragyogsz s egy nap majd eltűnsz.
Érzékeny a hidegre.
Valahol az esőt nézed,
Töredező mosollyal.
Szomorú felejteni?Fáj remélni?
Biztos, hogy holnapra fehér lesz az egész város.
Egyszer csak meginogsz és közelít felém az arcod.
Most már minden magányos és hideg..
A tél finomítja a lelket.
Valahányszor lehunyom a szemem futok utánad.
A szentjánosbogár táncol lent a sötétben,
Nyomasztóan gyönyörű.
Mielőtt lehullik a hó látni akarlak,
Mikor lehunyom a szemem látlak sírni.
Mint a szentjánosbogár a sötétben,
Ragyogsz s egy nap majd eltűnsz.
És így az eső hóvá változik.
Még ha a emlékek túlcsordulnak, akkor is fagyottak.
A hangom nem tud eljutni hozzád,És a kitárt karom nem ér el téged.
Örökre...
Örökre...
Megjegyzem, hogy mivel a japán tudásom még elég gyenge ezért angolról fordítottam, és ha legközelebb is rám jön a Plastic Tree fangörcs akkor is angolról tudok csak fordítani =/
Nem tudom, hogy vannak vele mások de szerintem ez a zene több mint gyönyörű. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése