Nem vagyok tudatomnál mert folytattam az alvást.
Fuldoklok egy elérhetetlen álomban,
Melléd süllyedek.
Tudod, az éjszaka határában vagyok, így hát,
Már nem látlak téged tisztán.
Hol rejtőzöl?
Talán a fogyó hold másik oldalán?
A csillagok ragyogása siketítő.
A világ megállt,
Mert én tudatlan egy nap örökre elalszom.
Fuldoklok egy elérhetetlen álomban,
Melléd süllyedek.
Ismered a szemcsés sötétséget.
...Igen.. csak halkan haldoklik a levegő
A szívemben finoman vissszhangzanak a szavaid.
A tüödömben víz mint sok könny, túlcsordul.
Még ebben a szomorúságban is kinyújtott kezem téged keres.
Azonban különváltunk egymástól mint az elveszett gyerekek.
És az eggyetlen dolog ami megmaradt, a fájdalom.
Sok ideig néztem a piros Holdat.
Miért sírok még ettöl is?
Azt kívánom "bárcsak eltünnék"
Mert én tudatlan egy nap örökre elalszom.
Fuldoklok egy elérhetetlen álomban.
Mert a szomorúság elfolyik ha az idő letelt.
És ezáltal talán mi is elfeledjük,
Az egymás arcáról a mosolyokat és könnyeket.
Végig feléd tartok.
Süllyedek, süllyedek, süllyedek.
"Bye Bye___."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése