Szerettelek...és a gyengéd hangodat is.
Szerettelek...és az enyhén hullámos hajadat is.
Szerettelek...és a gesztenyebarna színű szemedet is.
Szeretlek...még most is, még mindig szeretlek.
Ha lehunyom a szemem, te nevetsz
Mint azon a napon, szeretnélek közel húzni magamhoz.
De azoknak a gyönyörű és boldog napoknak vége,
Mikor vissza nézek te már nem vagy ott.
Az engem felemésztő sebek még mindig fájnak.
A gyengéd hangod még most is visszhangzik.
Sirass meg egy kicsit, kérlek!
“Isten veled” mondtam neked, kit mindennél jobban szerettem.
Szerettelek...téged ki könnyebben sírt mint mások,
Szerettelek...téged, ki duzzogott ha bevetettem a régi trükkjeimet,
Szerettelek...téged és a te lángoló féltékenységedet,
Szeretlek...még ezekkel együtt is szerettelek.
Nevetve azt mondtad "Gyűlöllek".
De mikor ölelkeztünk gyengéd voltál hozzám.
Még akkor is a megszokott gyengédségeddel
Csókoltál meg.
Ennek ellenére megszoktam, hogy 'szeretnek'.
Figyelembe véve, hogy a hazugságaid gyengédek voltak,
Még mindig túl önzőek.
Feladtalak és ott hagytalak teljesen egyedül.
Azon a napon, vissza tartottad a könnyeidet,
“Gyűlöllek...én tényleg gyűlöllek”, mondtad miközben remegve megöleltél.
Bár tudtam, hogy ez hazugság,
Úgy tettem mintha észre sem vettem volna.
Kimondtad, az utolsó hazugságot.
Elhullattad, az utolsó könnyeket.
Hajnal előtt azt mondtam, hogy vége van.
Az ablakon túl hideg eső esett.
Azon a napon, vissza tartottad a könnyeidet,
“Gyűlöllek...én tényleg gyűlöllek”, mondtad miközben remegve megöleltél.
Bár tudtam, hogy ez hazugság,
Úgy tettem mintha észre sem vettem volna.
Az engem felemésztő sebek még mindig fájnak.
A gyengéd hangod még most is visszhangzik.
Sirass meg egy kicsit, kérlek!
“Isten veled” mondtam neked, kit mindennél jobban szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése